Szekszárd (régebbi írásmód szerint: Szegszárd vagy Szegzárd, ritkábban nyomtatásban a Szexárd alak is előfordult, németül Sechshard vagy Sechsard) megyei jogú város, Tolna megye és a Szekszárdi kistérség székhelye, a szekszárdi borvidék központja. Az ország legkevesebb lakosú, Tatabánya és Eger után a harmadik legkisebb területű megyeszékhelye. Borváros, kb. 4500 pincével. Az ország legkisebb lélekszámú megyei jogú városa.
Történelme
Szekszárdot 1015-ben említik először. Neve egyes feltevések szerint I. Béla királyra utal, aki barna bőrű és kopasz volt (régi magyar nyelven: szög és szár, 1903 óta írják Szegszárd helyett Szekszárdnak.) 1061-ben ő alapította a bencés apátságot, itt is temették el.
Mátyás király korában Szekszárd a király elleni összeesküvést szövő Vitéz János birtoka volt, várát ezért lerombolták. 1485-ben Szekszárd már mezőváros volt, évente öt vásárt tartott.
A város 1543-ban került török kézre, és a budai vilájeten belül itt alakították ki az egyik szandzsák központját.A török időkben a város sokat szenvedett, kolostora elpusztult. A Rákóczi-szabadságharc idején itt fogták el Béri Balogh Ádámot.
A 18. században Szekszárd megyeszékhellyé vált, céhek alakultak, az apátságot megszüntették, a város címert kapott. A betelepítések hatására lakossága csaknem tízévente megkétszereződött. Az 1789-es népszámlálás adatai szerint 5600-5700 lakosával Földvár mögött a megye második legnépesebb mezővárosa volt.
A betelepülők nagy része magyar volt. A németek aránya a 18. században sem érte el a 20%-ot, de így is ők voltak a város legnépesebb nemzetisége. 1794-ben tűzvész vetette vissza a fejlődést, de az a 19. századra újraindult – ekkor épültek fel középületei:
a városháza,
a megyeháza,
kórház,
több templom.
A 19. század derekától jellemző a németek lassú elmagyarosodása.
A város gazdasági életét sokáig a szőlő- és bortermelés határozta meg, megelőzve az egyéb mezőgazdasági termelést és a kézműipart. A kereskedelem nem volt jelentős, a 19. század első felében még a borkereskedelem is többnyire máshol élő gazdák kezében volt.
A 19. század közepén már 14 000-en lakták. 1905-ben alakult rendezett tanácsú várossá, az első világháború végén Szerbia területi igényt támasztott rá, a második világháborúban a szovjetek 1944. november 30-án foglalták el. 1994. október 30-tól megyei jogú város.
Látnivalók
Wosinsky Mór Múzeum (1900-1901), Szent István tér 26.
Művészetek Háza. Zsinagógának épült 1897-ben.
Garay János Gimnázium (1896-97),Szent István tér 7-9.
Szent István tér emlékoszlop (2000)
Wosinsky Mór szobra (1982)
A bölcskei kikötőerőd faragott kövei
1919-es mártírok emlékműve
Holocaust emlékmű (2004)
Szent István szobra (2002)
Babits Mihály szobra (1971)
1. világháborús emlékmű (1924)
2. világháborús emlékmű (1992)
1956-os forradalmi emlékmű (2000)
1956-os forradalmi emlékoszlop
